Ha Kövér Lászlón múlik, minden bizonnyal. A Magyar Hírlapban ma jelent meg egy figyelemreméltó interjú vele, amelyben kétséget nem hagyott afelől, hogy szeretné, ha Gyurcsány Ferenc nem sokáig maradna szabad ember. Gyurcsány azonban nem pusztán volt miniszterelnök, hanem az amúgy jelenleg erőtlen ellenzék egyik legharcképesebb tagja, így mentelmi jogának felfüggesztése, majd letartóztatása jelentős mérföldkő lenne a húsz éves magyar demokrácia történetében.

 

 

 Olyan pont jött el, amiről eddig nem nagyon volt szó ebben az új parlamenti ciklusban. A Fidesz-KDNP kormánytöbbség a maga kétharmados erejével nem csak akármilyen törvényt (köztük a legmagasabb szintűt, az alkotmányt) tud módosítani, hanem egymaga képes egy adott országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére. Korábban a mentelmi jog felfüggesztésére, leszámítva az 1994-98 közti időszakot, a kormánypárti és ellenzéki képviselők együttes megállapodására volt szükség. De a Horn- kormány időszaka is annyiban más volt, mint a mostani, hogy a kétharmadot megszerző MSZP-SZDSZ kormánykoalíció nem közös listán indult a választásokon, ellenben a mostani KDNP-sek a Fidesz listáján kerültek be a parlamentbe, és lettek az Orbán Viktor vezette kormánytöbbség részesei.

 
Az tehát, hogy egy képviselőt csak kétharmados többséggel lehessen kiadni a büntetőeljárásnak, a demokrácia fontos garanciális eleme volt, mert így elvi esély sem volt arra, hogy egyetlen párt, illetve frakciószövetség akarata, kénye-kedve alapján egy kellemetlenkedő ellenzéki képviselőt börtönbe jutassanak, és ezáltal a szabadon maradt ellenzéki képviselőket megfélemlítsenek.
 
Az áprilisi választásokon ez a korlát – a magyar választók akaratából – megszűnt. Ha a Fidesz-KDNP frakciószövetség úgy akarja, felfüggesztheti egymaga Gyurcsány Ferenc mentelmi jogát az ügyészség indítványa esetén. Megvalósul a radikálisabb jobboldali közönség, és ezt a vágyat gerjesztő nem egy jobboldali publicista vágya: Gyurcsány rácsok mögött lesz.
 
Mélyen elkötelezett vagyok a demokratikus jogállam iránt, így ezért nem mondhatok mást: csakis törvényes és politikai befolyástól mentes eljárás folyományaként szabad az ügyészségnek kikérnie Gyurcsány (és bárki más) mentelmi jogát. Ha a volt miniszterelnök valóban bűncselekményeket követett el, akkor ki kell szabni rá a büntetést. De eljárást ellene is csak megalapozott gyanú és a terhére róható kétséget kizáró bizonyítékok alapján volna szabad indítani. Ebből a szempontból aggályos, hogy Kövér László, aki a Fidesz egyik legbefolyásosabb embere választmányi elnöki posztja, és jövendő házelnöksége révén (ahogy azt a Népszabadságtól ma megtudhattuk) azt nyilatkozza, hogy „nagyon reméli”, hogy Gyurcsány jogi felelősségének megállapításához „szükséges bizonyítékok is összegyűlnek”. Csakhogy Magyarország XX. századi  történelmében volt már arra példa, hogy politikusok elvárásokat fogalmaztak meg az igazságszolgáltatás felé, és ennek megfelelően igyekezték is összegyűjteni a politikai óhajoknak megfelelő bizonyítékokat, amelyekre koncepciós pereket építhettek föl . A Rákosi- rendszerben és a Kádár –rendszer első szakaszában ez magától értetődő volt, ám nem az egy valóban demokratikus országban. Ott ugyanis nem egy politikus bizonyítékok összegyűlése iránti reménye dönti el, börtönbe kerül-e a kormányzat ellenlábasa, hanem  az egyének jogait maximálisan tiszteletben tartó büntetőeljárás. Épp ezért aggályokat, régi, rossz emlékeket is ébreszthet Kövér nyilatkozata.
 
Nézzük meg az ügyészség szerepét ebben a történetben. Szerintem most üthet vissza, hogy a politikai közvélemény egy részében kétségbe vonják az ügyészség pártatlanságát, ami azóta tart, hogy máig tisztázatlan körülmények között távozott az első Orbán-kormány idején Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, és helyére az a Polt Péter került, akit jó néhányan Fidesz-iránti elfogultsággal vádoltak meg. Mivel nem ismerem az általa és más ügyészek elbírált politikai vonatkozású ügyek aktáit, nem tudok egyértelműen állást foglalni, mennyire húz a Fideszhez az ügyészség. Egy viszont biztos, ilyen előzmények után, ha az ügyészség indítványa nyomán az Országgyűlés felfüggesztené Gyurcsány mentelmi jogát, a Fidesz alig-alig tudná lemosni magáról a vádat, hogy belekezdett politikai ellenfelei nyílt üldözésébe és megfélemlítésébe.
 
A jelenlegi büntetőeljárási törvény szerint bíróságig tartó szakaszban az ügyészség a legnagyobb hatalmú testület, folyamatosan utasíthatja ugyanis a nyomozó hatóságokat. Bár az előzetes letartóztatásokat a bírósággal jóvá kell hagyatni, de azt látjuk, hogy a közvélemény számára kiemelt ügyekben a bíróságok szinte mindig jóváhagyják az ügyészség előzetes letartóztatásra vonatkozó indítványát. Ez nagyon komoly fegyver az ügyészség kezében, de egyben lehetőség is a visszaélésre- amennyiben ugyanis az ügyészség tényleg nem pártatlanul működik, elérheti, hogy valakit akár két évre is előzetes letartóztatásban tartsanak ártatlanul. A bíróság persze idővel felmentheti a vádlottat, de a börtönben töltött évek, a vegzatúra tönkreteheti az eljárás alá vont személy életét.
 
Ezt a fajta megközelítést és aggályt csak egy valóban jogszerű és tisztességes büntetőeljárás tudná megcáfolni. Csakhogy a Kövér-nyilatkozat, azért, mert szinte nyílt elvárásokat fogalmazott meg a vizsgáló szervek felé, hogy találjanak bizonyítékokat Gyurcsány ellen, már jó előre megnehezíti, ha éppen el nem lehetetleníti annak elfogadását a kételkedők számára, hogy a Gyurcsány börtönbe kerülése nem a politikai bosszú része lesz.
 
Nyugati fejlett demokratikus országokban (pl. USA, Egyesült Királyság, Németország) a politikusok egyáltalán nem szokták kifejezni abbéli reményüket egy politikustársukat érintő ügyben, hogy majd lesz elegendő bizonyíték ellene. Ez ugyanis a politika, illetve a kormányzat és az igazságszolgáltatás elválasztása több évszázados elvének, ami nélkül nem beszélhetünk demokráciáról, olyan durva megsértését jelentené, hogy az erre akár még homályosan utaló politikus az elementáris felháborodás miatt nemhogy házelnöki tisztségre nem számíthatna, hanem kénytelen lenne távozni a politikából.