Nagy Attila Tibor politikai elemző blogja

Az elmúlt években az állami túlköltekezés megfékezése érdekében erőteljes nyomás nehezedett több országban a politikára, hogy foglalja alkotmányba az államadósság felső megengedett korlátját. Ennek a nyomásnak a magyar politikai elit sem tudott (talán nem is kívánt) ellenállni, és az adósságplafon az Alaptörvénybe bekerült. Nálunk ez – fő szabály szerint – a teljes hazai össztermék ötven százaléka.

Nemrég vitába keveredtem az IDEA ( Intézet a Demokratikus Alternatíváért) elemző intézettel.

A Népszabadság Online-nak úgy véltem, hogy az ellenzék értékes hónapokat vesztett, és én ezt meg is indokoltam. Az IDEA ezután bírálta a nyilatkozatomat.  Válaszom, és az ő viszontválaszuk itt olvasható: 

http://ideaintezet.blog.hu/2013/05/05/ismet_elmaradt_egy_elemzoi_vita

Nem kívánok "eredményt " hirdetni, ki-ki eldöntheti, kinek ad igazat. Akár az olvasóim is. Azt mindenesetre megköszönöm az IDEA-nak, hogy lehetőséget biztosított nekem a reagálásra.

A német-magyar kapcsolatok mostani állásáról jelent meg írásom a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján

http://www.meltanyossag.hu/node/3251

A volt kormányfő kissé meghökentő tartalmú országértékeléséről írtam a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/hf_ellenzeki_vereseg_elott_130220.pdf

A Fidesz és az Alkotmánybíróság tagjainak mostani többsége közötti újabb konfliktust elemeztem a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján megjelent írásomban:

http://www.meltanyossag.hu/node/2697

Az Orbán-kormány konfliktusvállalása kiterjedt a német-magyar kapcsolatokra is , és eddig nem tapasztalt összeütközésekre került sor. Erről írtam egy részletesebb elemzést, amely a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján olvasható.

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/_a_nemet-magyar_kapcsolatok_alakulasa_130122.pdf

Az antiszemitizmus Németországban és Magyarországon egyaránt komoly probléma- de hogyan kezelik ott és náliunk?  Erről írtam egy hosszabb elemzést " A németországi antiszemitizmus avagy a problematika német és magyar kezelése"  címmel. Az elemzés  megtalálható a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján, itt.

A kérdésről a Klubrádió Rakott c. műsorában beszélgettem Szénási Sándorral

Az interjú 1. része

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20130111-185852.mp3

Az interjú 2. része

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20130111-192852.mp3

A nemzet egy olyan forró labda, amelyhez általában félnek hozzányúlni a baloldali, vagy annak tekintett politikai erők a magyarság reformkori nemzeti ébredése óta eltelt mintegy 180 évben. Akik közülük mégis érintkeztek ezzel a kérdéssel, könnyen megégették a kezüket. Ez a történelmi tapasztalat annyira mélyen beivódott a baloldal gondolkodásába, hogy a mai napig hat – jól mutatja ezt, hogy a Magyar Szocialista Pártnak mostanáig zavaros a viszonyulása mindahhoz, amelyet a nemzet, a magyarság, mint kérdéskör jelenthet.

Az oktatásügy joggal tekinthető egy adott ország felemelkedése egyik eszközének – hiszen amennyiben az oktatás tele van jó tanárokkal, akik egymás után fedezik fel a tehetséges diákokat, akkor ez valóban megtérül: ezek a diákok ugyanis később, felnőttkorukban tudásukat (pl. találmányok feltalálásával, vagy egyszerűen csak a minél jobb, kreatívabb munkavégzéssel) az ország javára kamatoztatják. Az okostelefonok sem jöhettek volna létre az emberi szellem kreativizmusa, innovációra való hajlandósága nélkül, az ezt megalapozó ismereteket, és szemléletet viszont az iskolákban sajátítják el a gyerekek. Kb. másfél évtizede országunk egyik vidéki középiskolájába bekerült egy fiúcska, aki nem mutatott különösebb értelmi képességet magáról. Csakhogy az iskola egyik legendásan szigorú kémia tanára valamit megérzett, és rájött, hogy a tanítványa sokkal többre képes: addig nem is nyugodott a tanár, amíg a fiú az országos kémia verseny élbolyában végzett. A fiúból évek múlva egyetemi oktató lett a műszaki egyetemen. De ha az a tanára nincs, szinte biztos, hogy elkallódott volna, és esetleg munkanélküliként tengetné az életét, nem fizetne adót, az ország meg költhetné rá – igaz, az utóbbi időben csökkentett – a segélyeket… Szóval, ennyi minden múlt csak ezen az egy tanáron.

Projekt Amerika sorozatunkban több bejegyzésben is Amerika megosztottságát, illetve annak mértékét firtattuk. Nos, első ránézésre, ha valami még igazán rátesz pár lapáttal a polarizációra, az maga a választási kampány, amelynek az egyik célja pont az, hogy a választópolgárokat eligazítsa abban a kérdésben, hogy miért jobb az egyik politikai tömörülés, mint a másik. Kiváltképpen így van ez az USA-ban, amely a negatív kampány, a negatív célzatú hirdetések (ottani szóhasználatban: „attack ads”) hazája: az 1964-es elnökválasztási kampány óta jelen vannak, azóta sűrűn is élnek vele az amerikai kampánymenedzserek. Ezek a fél, vagy egy perces TV-reklámok azt mutatják be, hogy miért volna veszélyes az ellenfélre szavazni, mitől elhibázott annak politikája. Könnyen adódik is a következtetés: a kampány, főleg annak amerikai módja, csakis a polarizáció fokozására alkalmasak. Csakhogy hibát követnénk el, hogyha rögtön erre a sommás következtetésre jutnánk, de erről majd a végén.

Fotó: AFP

Bár a magyar közvélemény kiváló kommunikátornak ismeri az amerikai elnököt, pontosabban ezt a percepciót szállította neki az itteni média (különösen a 2008-as kampány idején), ebből a vitából Obama elnök  került ki sebzettebben. Romney magabiztosabbnak, határozottabbnak, összeszedettebbnek tűnt.

Bár a közvélemény-kutatások ma még a Fidesz előnyét jelzik, a mélyben a kormánypárt számára olyan kedvezőtlen folyamatok indultak be, amelyek hatalma elvesztéséhez vezethetnek a 2014-es választásokon. A Fidesz-kormányzás ugyanis sok társadalmi csoportot, réteget sértett meg. Erről írtam elemzést a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján, elolvasható itt.

Szeretném remélni, hogy nem minősülök szalonképtelennek egyes körökben pusztán amiatt, mert szombat este immár másodszor voltam jelen a Dörner György által vezetett Új Színház (hivatalosan most már: Újszínház) előadásán.

Szijjártó Péter is ellátogatott az amerikai republikánusok (GOP) elnök-jelöltállító konvenciójára, minden bizonnyal kapcsolatépítés és tapasztalatszerzés céljából. A Fidesz tehát hasznosítani kívánja a most zajló elnökválasztási kampány tanulságait, így már most érdemes fokozott figyelemmel kísérni az USA-ban történteket. Nemkülönben majd azt is meg kell figyelni, átvesz-e a Fidesz, vagy valamelyik magyarországi párt valamilyen kampánytechnikát az amerikaiaktól? És most így első körben, mit tapasztalhatott Szijjártó a republikánusok jelölőgyűlésén, és azon kívül ?

Milyen esélye van egy olyan kormányváltásnak, amelynek révén az MSZP visszakerül a hatalomra? És mit kezdene ezzel a hatalommal az MSZP? Erről jelent meg újabb írásom a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján:

http://www.meltanyossag.hu/node/2449

Lovas István publicista, a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítójának egyik írására reflektáltam a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján megjelent írásban

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/ip_a_nyugat_sem_jobb_120814.pdf

Kissé fura ötletem támadt múlt csütörtökön Bécsben: be kéne mennem az osztrák parlament felsőházának éppen zajló ülésére. És hogy miért? Nem volt különösebb dolgom arrafelé, még csak osztrák állampolgár sem vagyok – de mindegy, olykor szeretek a szokatlan dolgokba belevágni.

Hogy vitáznak Ausztrália parlamentjében? Erről írtam elemzést a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján, itt.

Kép forrása: RTS

Kissé mellélőtt az 1951 óta folyamatosan   megjelenő belgrádi NIN c. hetilap, amikor a választások második fordulója előtt megjelent címlapján elve vesztesnek állította be a későbbi győztest, Tomislav Nikolićot. Ehhez képest Boris Tadić korábbi államfő, aki addig kétszer is legyőzte Nikolićot, most, ha szoros küzdelemben is, de alulmaradt.

Akár egy pártos elnök is lehet jó köztársasági elnök- foglaltam állást a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapjára írott elemzésemben, elolvasható itt.

Sokat tett Lovas István publicista, újságíró az 1990-es évek végétől annak érdekében, hogy a „kettős mérce (doubled standard)” amúgy már jóval régebbi fogalmát meghonosítsa a magyar közéletben. Ő, mint a Fideszt bevallottan is támogató személy, a kettős mérce alatt azt értette, hogy a baloldali-liberális körök (akik iránt Lovas olthatatlan haragot érzett) megalapozatlanul feketítik be a magyar jobboldalt a külföldiek előtt, miközben magukkal szemben jóval elnézőbbek. Lovas nem maradt egyedül, és felzárkózott hozzá több virulensebb publicista, így pl. Bayer Zsolt, Szentmihályi Szabó Péter, és még mások. Ezen szerzők írásai olyan értelmezési rendszert alakítottak ki, amelyben a magyar jobboldal hősiesen küzd a magyarságért a nemzeti érzésekre érzéketlen liberális (vagy liberális-baloldali) erőkkel szemben, akiket kívülről igen befolyásos csoportok irányítanak. A 2010-es kormányváltás óta megfigyelhetjük, hogy több kormánypolitikus is átvette a „kettős mérce” elleni tiltakozást. Legutóbbi rádióinterjúban maga Orbán Viktor miniszterelnök tette szóvá, hogy Spanyolországban több mindent elnéznek az Európai Unióban, mint az ő hazájának. Lovas szemlélete tehát erőteljesen hatott Magyarországon a jobboldali diskurzusra, még ha természetesen a hangsúlyok, a vérmérséklet, és a szituáció is sok különbséget mutatnak.

A magyar politikai rendszer, illetőleg állam elfogadottsága alacsony- érdekes módon az adófizetési morál is az. Szerintem a kettőnek van köze egymáshoz, erről írtam a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján, itt.

Schmitt Pál lemondó beszédét folyamatos zaj és gúnyos kacaj kísérte. Érdemes idézni a gyorsírói jegyzőkönyvből:

Kivezetni – akár erőszakkal is – országgyűlési képviselőt a parlamentből? 1990 óta sosem volt erre precedens, de hamarosan – az Országgyűlésről szóló T/6391 sz.  törvényjavaslat elfogadása esetén – Kövér László házelnöknek erre lehetősége lesz, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a renitens képviselő vét a tanácskozás rendje ellen.

Hogyan vitatkoznak az amerikai törvényhozásban? Erről írtam a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján: 

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/az_amerikai_torvenyhozas_vitastilusa_1200403.pdf

A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíciónak (DK)-nak annak ellenére sem lesz frakciója, hogy hamarosan letelik a frakcióalakításra vonatkozó hat hónapos moratórium. A Fidesz képviselői által március 14-én beterjesztett Országgyűlésről szóló törvényjavaslat megfosztja ettől a volt kormányfő pártját, ugyanis a 28.§ (1) bekezdése kimondja: „Képviselőcsoport alakítására a képviselők előző általános választásán országos pártlistát állító és mandátumot szerző, ugyanazon párthoz, vagy annak jogutódjához tartozó képviselők jogosultak”. Mivel a DK az előző választásokon még nem rendelkezhetett pártlistával, ezt a paragrafust egyértelműen erre a pártra szabták, akár a lex-DK elnevezést is megkaphatná.

A nyugati baloldal sincs könnyű helyzetben, és folyamatosan keresi önmagát. De mi következik ebből az MSZP-re nézve? Írásom a Méltányosság-honlapon, itt.

A Malév csődje után még inkább a BKV-re, a sokat szenvedett budapesti tömegközlekedési társaságra irányul az ország lakosainak, főleg a fővárosiak figyelme. Merthogy ketyeg a BKV-bomba – ha nem történik valami komoly fordulat, egy-két hónapon belül leállhat pénz hiányában Budapest tömegközlekedése, szól a vészharang. Küszöbön áll a második negatív szenzáció?

Hány nap alatt szavaztak meg egy-egy törvényt nálunk az elmúlt másfél évben? És mi a helyzet más parlamentekben? Ezekről írtam egy hosszabb elemzést, megtekinthető a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján, itt.

Orbán Viktor kormányfő országértékelőjének egy mondatára fordítottam mintegy 8 ezer karaktert. Az írás a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján jelent meg, itt.