Nagy Attila Tibor politikai elemző blogja

Akár egy pártos elnök is lehet jó köztársasági elnök- foglaltam állást a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapjára írott elemzésemben, elolvasható itt.

Sokat tett Lovas István publicista, újságíró az 1990-es évek végétől annak érdekében, hogy a „kettős mérce (doubled standard)” amúgy már jóval régebbi fogalmát meghonosítsa a magyar közéletben. Ő, mint a Fideszt bevallottan is támogató személy, a kettős mérce alatt azt értette, hogy a baloldali-liberális körök (akik iránt Lovas olthatatlan haragot érzett) megalapozatlanul feketítik be a magyar jobboldalt a külföldiek előtt, miközben magukkal szemben jóval elnézőbbek. Lovas nem maradt egyedül, és felzárkózott hozzá több virulensebb publicista, így pl. Bayer Zsolt, Szentmihályi Szabó Péter, és még mások. Ezen szerzők írásai olyan értelmezési rendszert alakítottak ki, amelyben a magyar jobboldal hősiesen küzd a magyarságért a nemzeti érzésekre érzéketlen liberális (vagy liberális-baloldali) erőkkel szemben, akiket kívülről igen befolyásos csoportok irányítanak. A 2010-es kormányváltás óta megfigyelhetjük, hogy több kormánypolitikus is átvette a „kettős mérce” elleni tiltakozást. Legutóbbi rádióinterjúban maga Orbán Viktor miniszterelnök tette szóvá, hogy Spanyolországban több mindent elnéznek az Európai Unióban, mint az ő hazájának. Lovas szemlélete tehát erőteljesen hatott Magyarországon a jobboldali diskurzusra, még ha természetesen a hangsúlyok, a vérmérséklet, és a szituáció is sok különbséget mutatnak.

A magyar politikai rendszer, illetőleg állam elfogadottsága alacsony- érdekes módon az adófizetési morál is az. Szerintem a kettőnek van köze egymáshoz, erről írtam a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján, itt.

Schmitt Pál lemondó beszédét folyamatos zaj és gúnyos kacaj kísérte. Érdemes idézni a gyorsírói jegyzőkönyvből:

Kivezetni – akár erőszakkal is – országgyűlési képviselőt a parlamentből? 1990 óta sosem volt erre precedens, de hamarosan – az Országgyűlésről szóló T/6391 sz.  törvényjavaslat elfogadása esetén – Kövér László házelnöknek erre lehetősége lesz, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a renitens képviselő vét a tanácskozás rendje ellen.

Hogyan vitatkoznak az amerikai törvényhozásban? Erről írtam a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján: 

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/az_amerikai_torvenyhozas_vitastilusa_1200403.pdf

A Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíciónak (DK)-nak annak ellenére sem lesz frakciója, hogy hamarosan letelik a frakcióalakításra vonatkozó hat hónapos moratórium. A Fidesz képviselői által március 14-én beterjesztett Országgyűlésről szóló törvényjavaslat megfosztja ettől a volt kormányfő pártját, ugyanis a 28.§ (1) bekezdése kimondja: „Képviselőcsoport alakítására a képviselők előző általános választásán országos pártlistát állító és mandátumot szerző, ugyanazon párthoz, vagy annak jogutódjához tartozó képviselők jogosultak”. Mivel a DK az előző választásokon még nem rendelkezhetett pártlistával, ezt a paragrafust egyértelműen erre a pártra szabták, akár a lex-DK elnevezést is megkaphatná.

A nyugati baloldal sincs könnyű helyzetben, és folyamatosan keresi önmagát. De mi következik ebből az MSZP-re nézve? Írásom a Méltányosság-honlapon, itt.

A Malév csődje után még inkább a BKV-re, a sokat szenvedett budapesti tömegközlekedési társaságra irányul az ország lakosainak, főleg a fővárosiak figyelme. Merthogy ketyeg a BKV-bomba – ha nem történik valami komoly fordulat, egy-két hónapon belül leállhat pénz hiányában Budapest tömegközlekedése, szól a vészharang. Küszöbön áll a második negatív szenzáció?

Hány nap alatt szavaztak meg egy-egy törvényt nálunk az elmúlt másfél évben? És mi a helyzet más parlamentekben? Ezekről írtam egy hosszabb elemzést, megtekinthető a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján, itt.

Orbán Viktor kormányfő országértékelőjének egy mondatára fordítottam mintegy 8 ezer karaktert. Az írás a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján jelent meg, itt.

Figyelemreméltó interjú jelent meg a Népszabadság hétfői számában Lázár János fideszes frakcióvezetővel. Úgy tűnik, nemcsak az ország, de a német-magyar kapcsolatok konszolidálása is a szeme előtt lebegett, amikor kijelentette közelgő berlini látogatására utalva: „Remélem, hogy világossá tudjuk tenni a CDU és a CSU számára: Magyarország új szövetséget szeretne kötni Németországgal. Azzal a Németországgal, amely aggódó barátja hazánknak, első befektetője az országnak és akié Európa jövője. El kell oszlatnunk a demokratikus félelmeket és kételyeket német barátainkban, és meg kell nyernünk őket Magyarország újjáépítésének“. Reálpolitikáról tanúskodnak következő mondatai: „Az európai viszonyok átalakulóban vannak. A németek szava sokkal több annál, mint egy szavazat. Az Európai Bizottságban, az Európai Tanácsban Németország szavazatára mindenki odafigyel.“

Néhány nappal ezelőtt az egyik szlovákiai közéleti napilapban, a Pravdában jelent meg cikkem, amelyben a Magyarország körül felforrósodott légkör okait elemztem. Rámutattam arra, hogy a Fidesz a kétharmadát az ország jelentős átalakítására használja, amelyek azonban társadalmi feszültségeket is okoznak. A cikk végét így zártam:

"

A mostani helyzet tétje, beválik-e Orbán számítása, sikerül-e a meglehetősen szokatlan politikájával eredményeket felmutatni, és ezzel a választói bizalom segítségével tartósan hatalmon maradni. Vagy pedig elvérzik a sokfrontos háborúban? A szlovákiai választásokon után hatalomra jutó kormány külpolitikai mozgásterére is hatással lesz, hogy egy pozíciójában megerősödött, vagy éppen meggyengült magyar kormánnyal néz-e majd szembe."

Ui: A cikk  linkje fizetős.

Lehet, hogy a magyar miniszterelnöknek valahol imponált, hogy ismét szerepelhetett az Európai Parlamentben? Talán legyezgetette a hiúságát, hogy még nem igen fordult elő, hogy az EP-ben rendezett ország-vitán az érintett kormányfő, azaz ő is felszólalhatott, sőt ő volt maga a főszereplő? Lehetséges, hogy valahol élvezi, hogy az 1989-90-es rendszerváltozás óta nem írt, beszélt ilyen sokat a nemzetközi sajtó és média Magyarországról, különösen éppen az ő személyéről? Mintha kifejezetten kívánná, hogy ne csak magyar nyelvterületen legyen híres, és ismert, hanem a világlapokban és a legismertebb hírcsatornákon, hogy nevét minél több nemzetközi tanácskozáson emlegessék. Annyit már elért, hogy a Wikipedia angol nyelvű változata kb. 30 ezer karaktert szánt rá, ami nagyjából 13 gépelt oldalt(!) jelent. Valljuk be, ahhoz képest, hogy kis országot vezet, nem is rossz teljesítmény…Főleg, ha hozzávesszük, hogy a hazánknál csaknem négyszer több lakossal rendelkező Lengyelország miniszterelnöke, Donald Tusk ennél jóval kevesebbet, kb. 20 ezer karaktert „kapott” a Wikipedia angol változatától…

A köztársasági elnök körüli plágiumügyben adtam nyilatkozatot a Népszabadságnak, amely a cikk közepén olvasható

http://nol.hu/belfold/mindenki_schmitt_pal_lemondasat_koveteli

Szerepeltem a Nol TV-ben is:

http://www.noltv.hu/video/4099.html

Demokrácia van-e még Magyarországon? Vagy valami más, esetleg diktatúra? Erről jelent meg elemzésem a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján, az elemzés olvasható itt.

Pár héttel ezelőtt nyolcvan órát ülésezett öt nap leforgása alatt a törvényhozás, méghozzá úgy, hogy éjszaka is képviselők lézengtek a plenáris ülésen, és később sem enyhült sokat az iram.  Nem sokat téved az, aki arra gondol, hogy itt valami félresikerült a gépezetben. Ám itt jóval többről van szó annál, mint hogy az adott héten nem sikerült jól megtervezni a Tisztelt Ház munkáját, írtam a Méltányosság-blogon( http://polblog.postr.hu/hosszas-ulesezes ).

Kissé hideg és borult volt Budapesten december 3-án, és az egyes szakszervezetek által megtartott tüntetés hangulata sem volt sokkal vidámabb. Egy-két sláger dallamára kicsit jobb kedvre derültek a résztvevők, és egyesek mozogni kezdtek a ritmusra. Mégis, én a tömegben inkább elkeseredettséget, dühöt, rezignáltságot éreztem. A szakszervezetek (pedagógusok, bölcsődeiek, rendvédelmiek ) vezetőinek van is okuk szomorúságra: talán a lemondó hangulat, talán a félelem, vagy a kissé hideg miatt sem volt nagy tömeg az Akadémia előtt.

Szakszervezeti vezetők a menet élén

Fotók: Nagy Attila Tibor

A politikának megvannak az erőviszonyai, amelyeket egyetlen egy kormány sem hagyhat büntetlenül figyelmen kívül. Erről írtam a Méltányosság-blogon, itt.

A Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján jelent meg a Fidesz-hatalom legitimációját boncolgató írásom, amely elolvasható itt.

A Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján jelent meg legújabb írásom, amelyben azt elemeztem, miként tudósítanak a politikai eseményről az ottani TV-k. Különösen a közszolgálati TV-állomások magas színvonalú munkája ragadta meg a figyelmemet.

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/ny_a_nemet_tomegtajekoztatas_111122.pdf

Az Országgyűlés elé nemrég beterjesztett új önkormányzati törvény tervezetében is az ország Fidesz által hangoztatott átszervezésének és paradigmaváltás egyik bizonyítékát látom, amelyet a tervek szerint most pénteken elkezd tárgyalni a törvényhozás. Ugyanis míg 1990-ben a központosított tanácsrendszerrel való szakítás, a helyi közösségeknek minél nagyobb autonómia megadása fűtötte az akkori törvényhozókat, a mostani kormánypárti politikusok úgy látják, megérett az idő a meglehetősen szétszabdalt és túlburjánzott önkormányzati rendszer vadhajtásainak lenyesegetésére, az állam szerepének megerősítésére ezen a területen is. Ennek jegyében a megyei kormányhivatalok (amelyek élére nem mellesleg fideszes politikusok kerültek) szerepe nem pusztán a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésében merül ki az új rendszerben (mint amilyet az első önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény szánt a megyei közigazgatási hivataloknak), hanem beavatkozási jogokat is kapnak, így pl. megbírságolhatják az általuk törvénysértőnek tartott önkormányzatokat, kezdeményezhetik, hogy jogalkotási mulasztásra hivatkozva  alkossanak a helyi önkormányzatok helyett helyi szabályokatm, írtam a Méltányosság-blogon.

Nem értek egyet azokkal az állításokkal, amelyek szerint az 1989/90-es rendszer puszta újrarajzolása folyik. Szerintem új politikai rendszer építése zajlik, amelynek a "Fidesz-modell" elnevezését adtam.

Részletes elemzésem erről a témáról:

1.rész

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/pd-a_fidesz-modell__111025.pdf

2.rész

http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/pd_fidesz-modell_kockazatai_111101.pdf

Erről a Klubrádiónak is nyilatkoztam, abeszélgetés a 20. perctől hallható

http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20111027-065901.mp3

A magyar nemzethez tartozás pozitív élményét, a társadalmi kohézió erősödését hátráltatja, hogy nem egy, a nemzeti identitás szempontjából fontos ügyben komoly szembenállások tapasztalhatóak.Így a magyar közvéleményben zajló csatározásokat figyelőnek ritkán van olyan érzése, hogy alapvetően egy irányba húzunk. Történelmi emlékezetünk körüli viták mély sebeket és kölcsönös ellenérzéseket váltanak ki a szemben álló oldalakon, erre jó példa Trianon, a magyar Holokauszt, vagy éppen Tisza István megítélése, írtam a  Méltányosság-blogban.

Christine O’ Donnel valóban egy bajkeverő, ez a republikánus politikus és ideológus, aki a Tea Párt mozgalomnak is résztvevője, ő maga is büszkén magára veszi ezt a címkét. Pár hónapja megjelent könyve is ezt a címet kapta („Troublemaker”), és ő nem is titkolja, hogy  kellemetlenségek sorozatát okozza. Christine O’ Donnel 2010-ben keltett országos feltűnést, amikor a szenátusi előválasztásokon általános meglepetésre legyőzte a Republikánus Párt (GOP) hivatalos jelöltjét Delaware államban. Legutóbb pedig azzal szerzett hírnevet, hogy váratlanul félbeszakította a CNN műsorvezetőjével, Piers Morgannal folytatott interjút, és távozott, miután elunta, hogy a műsorvezető nem a könyvéről, hanem kényes kérdésekről faggatta (pl. a melegek házasságához való hozzáállása), írtam a Méltányosság-blogban( http://polblog.postr.hu/a-bajkevero-christine-o-donnel ).

Tegnap az ATV reggeli műsorának voltam a vendége. Beszélgetőtársam Szakonyi Péter, a műsorvezető Mészáros Antónia volt.

http://atv.hu/videotar/20111013_elkeszult_az_uj_otthonteremtesi_program

Az Orbán-kormány eddigi másfél éves tevékenységére erőteljesen rányomja a bélyegét a központosítás. Gondoljunk csak a magánnyugdíjpénztár-vagyon állami átvételére, a Mal Zrt. állami felügyelete alá vételére tavaly, a MOL negyedének megszerzésére, vagy a legújabb bejelentések egyikére, a megyei önkormányzati intézmények állami átvételére. Ebbe a vonalba jól illeszkedik az a hónapok óta dédelgetett kormányzati elképzelés, amely szerint az iskolaigazgatók kinevezése is állami kézbe kerül majd, ahogy azt nemrég a köznevelési törvény koncepciója is rögzítette. A dolgok állása szerint tehát ezen túl az oktatásért felelős miniszter fogja kinevezni az iskolaigazgatókat, írtam a méltányosság-blogban( http://polblog.postr.hu/de-ki-nevezze-ki-az-iskolaigazgatot ).

Nem volt jelentéktelen, de nem is volt hatalmas volt az 2011. október 1-jén, Budapesten megtartott szakszervezeti tüntetés. Azért merem ezt ilyen határozottan megállapítani, mert jelen voltam a tüntetésen, és ott voltam a korábbi Fidesz-tüntetéseken is, van összehasonlítási alapom. A 2002-es Fidesz-naggyűlésen tele volt a Kossuth-tér, a környező utcákban is sok ember volt. Most ezúttal viszont a parlament előtti terület egy részén viszonylag kényelmesen lehetett közlekedni, és az Alkotmány utca sem volt tele teljes hosszában emberekkel.

Fotó:  Nagy Attila Tibor

A kép alján lévő dátumon 2011. október 1-je értendő, az órabeállítás stimmel!

A tüntetést tehát  nem érdemes túlértékelni, de ez nem azt jelenti, hogy a kormány megnyugodhat. Ugyanis csak azon elemzői közhely vált megint valóra, hogy a magyar társadalom kevésbé aktív közéleti ügyekben, mint mondjuk nyugat-európai társai. Ez azonban nem jelent egyúttal a kormány munkájával szembeni általános elégedettséget, épp ellenkezőleg, ahogy azt a Medián legújabb felmérése is egyértelműen bizonyítja. Ráadásul magyar viszonylatban nem volt jelentéktelen a tüntetés, jócskán meghaladta például az ez évi Charta.megmozdulások méretét.

Megtörtént hát. Az Országgyűlés 2011. szeptember 12-i késő este meghozott döntése értelmében Gyurcsány Ferenc egykori miniszterelnök akár börtönbe is kerülhet mostantól kezdve. Ami kissé furcsa, legnagyobb politikai ellenfele, Orbán Viktor kormányfő nem volt jelen a szavazáson, igaz, Gyurcsány sem nyomott gombot.

Furcsa módon fel sem vetődött nálunk komolyan a nemzeti konzultáció idején, hogy ne postán küldjék ki a kérdőíveket a tisztelt állampolgároknak/választópolgároknak, hanem interneten, a kormány honlapján kerüljön erre sor. Pedig így vélhetően olcsóbb, és adatvédelmileg is aggálymentesebb lett volna ennek a megszervezése, ugyanis akkor nem szerepelt volna vonalkód a küldeményekben… Persze az is igaz, hogy a magyar lakosság kevésbé ellátott internettel, mint Nyugaton, a postai kiküldéssel a kormány viszont mindenkit el tudott érni, és a politikai mondanivalóját minden egyes állampolgárral levélben tudatni, írtam a Méltányosság-blogon( http://polblog.postr.hu/nemzeti-konzultacio-skot-modra )